Történetünk egy csendes kis falucska egyik utcájának kertes kis házában kezdődik. Ennek a háznak az ablakában szépen gondozott virágágyásban gyönyörű piros szegfűk nyiladoztak. Az udvarban állt -a politikai korrektség jegyében- egy narancsfa. Ágai roskadoztak a kövér narancsoktól. Tövében egy szebb napokat is látott, ma már rozsdás kútfúró állás pihent. Ebben a házban élt egy nyúl. Szabadnapjait kertészkedéssel töltötte. Főállásban viszont a falu mellett álló acélgyár öntödéjének munkatársaként dolgozott.

Történt egyszer, hogy reggeli rutinja közben a nyúl benyúlt a hűtőbe, hogy egy kevés tejet öntsön a frissen lefőzött forró kávéjához, amikor is szomorúan nyugtázta magában, hogy amaz elfogyott. Gondolkozott, mitévő legyen. Tudván, hogy kicsiny házától két tömbnyire áll egy vegyesbolt. De sajnos nyúl barátunk szörnyű laktóz-intoleranciától szenvedett, ezért csak kókusztejet ihatott, különben azt kockáztatta, hogy az öntödében, nehéz fizikai munkája közben rájön a bélszaggató fosás. Eszébe jutott a tőle háromezer-hétszáz méterre levő biobolt. Eltökélte hát, hogy biciklire pattan és onnan hoz kókusztejet, mielőtt a kávé kihűlne.

Felkapta biciklis sisakját, mert tudta, hogyha leesne a bicikliről, az majd megvédi a kobakját az út kövétől. De nem akármilyen sisak volt az! Csillogó fekete erős sisak volt villámokkal az oldalán. Még a nagyapja hagyta rá, aki a náci SS kitüntetett tagja volt.

Menne hát a hátsó udvarba, hogy kilakatolja biciklijét, de közelebb érve látja, hogy az első kerekét az éjszaka kiszúrták az utcában randalírozó részeg punk bandák.

-A büdös, mocskos, kurva életbe!

Morogta magában a nyúl.

Hirtelen eszébe ötlött, hogy a szembe-szomszéd rókának is van biciklije. Felkerekedett hát, hogy kölcsön kérje tőle... A kapun kilépve azonban megtorpant.

-Mi lesz, ha a róka nem adja kölcsön a biciklit? Még tartozok neki három szál áfonyás pattintós kék PallMall-el.

Gondolta, azért mégiscsak megpróbálkozik, ezért tovább indult. Odaért az út közepére, amikor ismét földbe gyökerezett a lába.

-Mi lesz, ha a róka nem adja kölcsön a biciklit? Múltkor kölcsön kértem a fűnyíróját és még azt sem adtam neki vissza.

Erőt vett magán, mert a nyúl optimista állat hírében állt az öntödében is, amivel kiérdemelte sorban egymás után háromszor is a hónap dolgozója címet. Odaért hát a róka kertjének kapujához, de amikor be akart csengetni, belenyilallt a felismerés:

-Mi lesz, ha a róka nem adja kölcsön a biciklit? Múltkor azt hallotta a kocsmában a medvétől, hogy a róka egy sóher fasz!

Végül minden erejét összeszedve a nyúl becsengetett a rókához. Aztán még egyszer, majd harmadjára is. Ekkor dugta ki az orra hegyét az ajtó jobb felső sarkából a róka. Bal szeme sarkából egy álmos könnycsepp készült aláhullani vörös pofájának egyik szőrszálára, de mancsával még idejében letörölte azt. A nyúl tudta, hogy nem szívesen látott vendég ez idő tájt, mert tegnap este a róka váltotta őt az éjjeli műszakban az öntödében.

-Mit akarsz te nyúl?!

Kérdezte ásítva a róka.

A nyúl mély levegőt vett a válaszhoz, de hirtelen meggondolta magát és csak ennyit kiáltott oda a rókának:

-Tudod mit róka?! Baszd meg a biciklidet!